Így állhatsz le a túlagyalással, ha nem bírsz kikapcsolni

Hogyan lehet leállni a túlagyalással? Ez az a kérdés, amit rengetegen feltesznek maguknak – főleg nők, főleg este, főleg akkor, amikor végre lenne egy kis nyugalom. Csak hát pont akkor indul be igazán az agy. Gondolat gondolatot követ, újrajátszod a napot, elemezed a beszélgetéseket, megnézed, mit kellett volna másképp mondani, aztán elkezdesz aggódni olyan dolgokon, amik még meg sem történtek. Ismerős? Nem vagy egyedül. És nem is kell így maradnia. A túlagyalás nem jellemvonás vagy személyiséghiba, hanem egy működési mód. Az agyad egy ideje ráállt erre a mintára, és újra meg újra ezt futtatja. A jó hír az, hogy ezt a mintát lehet finomhangolni. Nem egyik napról a másikra, de lépésről lépésre. Ebben a cikkben azt nézzük meg, mi zajlik a háttérben, miért olyan nehéz kikapcsolni a gondolatokat, és mit tudsz tenni azért, hogy végre kicsit elcsituljon a belső hangzavar.

Hogyan kapcsol ki egy agy, ami mindig csak pörög?

A túlagyalás nem más, mint folyamatos belső párbeszéd, ami gyakran kontrollálatlan irányba visz. Az egyik gondolat szüli a másikat, és mire észbe kapsz, már valami teljesen irreális forgatókönyvnél jársz – miközben a tested feszült, a gyomrod görcsben, a szíved zakatol. Az agy ezt biztonsági üzemmódban csinálja: próbál minden eshetőségre felkészülni, visszaellenőrizni, hogy valami rosszat tettél-e, vagy elkerülni a hibákat. A szándék valahol jóindulatú – a kivitelezés viszont kimerítő.

Nőként gyakran vagyunk érzékenyebbek mások visszajelzéseire, sokszor saját magunk legszigorúbb bíráiként működünk. Ezért is hajlamosabbak lehetünk arra, hogy mindent túlelemezzünk. Egy ártatlan félmondat, egy tekintet, egy reakció is napokra beéghet, és újra meg újra visszajátszhatjuk. A legnagyobb gond az, hogy ez a fajta belső pörgés nem oldja meg a helyzeteket – csak elfáraszt, kiszívja az energiát, és gyakran teljesen eltereli a figyelmet arról, amit épp csinálnál.

Miért nem tudsz csak úgy „nem gondolni rá”?

Az egyik leggyakoribb tanács, amit túlagyalás esetén kapsz, az az, hogy „ne gondolj rá”. Ez nagyjából olyan, mint amikor azt mondják, „ne képzelj el egy rózsaszín elefántot”. Naná, hogy megjelenik. Az agy nem a tiltásokból tanul. Ha meg akarod állítani a pörgést, nem elég elterelni a figyelmet – új kapcsolódást kell létrehozni. Valami olyasmit, amibe bele tud kapaszkodni, és ami közben biztonságban érzi magát. Ez lehet egy testérzet, egy ismétlődő mozdulat, egy tudatos légzés, vagy akár egy szokásos esti rutin. A kulcs az, hogy az agy ne csak el legyen terelve, hanem azt az üzenetet kapja: „most nincs baj, most nincs mit megoldani, most tényleg lehet nyugalom.” A túlagyalás mögött gyakran félelem, kontrollvesztés érzése vagy be nem vallott feszültség áll. Ezeket nem lehet kizárni – csak újfajta figyelemmel kezelni.

Lépésenkénti lelassulás: nem kell mindent ma megoldani

A legnagyobb csapda, amikor túlagyalsz, az a „mindent azonnal” érzés. Hogy ha most nem találsz választ, akkor elromlik minden. Hogy ha most nem gondolod végig ezredszer is, akkor nem fogod megérteni. De az igazság az, hogy a megoldás nem akkor jön, amikor szorítod magad, hanem amikor elengeded. Az agyad akkor működik kreatívan, ha van tér. Ha le tud lassulni. Ha nem érzi magát sarokba szorítva. Ezért van hatalmas ereje annak, ha adsz magadnak időt és teret. Ha tudsz nemet mondani egy gondolatra. Nem elnyomva, nem harcolva vele – csak felismerve, hogy „ez most nem visz előre”. Az ilyen pillanatokban nem lesz tűzijáték. Nem lesz azonnali megkönnyebbülés. Csak egy picivel több csend. De ebből a csendből születik meg a változás.

Az elme nem ellenség, csak néha túl hangos

Sokan úgy próbálják kezelni a túlagyalást, mintha valami hibás működés lenne, amit ki kell javítani. Pedig valójában az elme csak teszi a dolgát – próbál értelmezni, összekapcsolni, emlékezni, előretervezni. A gond akkor van, amikor ez a tevékenység kikerül az irányításod alól, és már nem te használod a gondolataidat, hanem azok használnak téged. A cél nem az, hogy teljesen leállítsd a gondolkodást, hanem az, hogy újra legyen választásod. Hogy tudd: mikor figyelsz rá, mikor engeded el, mikor hagyod csak átsuhanni.

Ez egy folyamat. És nőként, érzékeny idegrendszerrel, mély érzelmi intelligenciával sokszor még tudatosabban kell figyelned magadra. De pont ebben rejlik az erő is. Hogy képes vagy felismerni a mintáidat. Hogy képes vagy változtatni rajtuk. És hogy bármennyire hangos is néha a fejedben a zaj, mindig ott van mögötte az a rész, aki tud csendben lenni. Csak meg kell tanulni hallgatni rá.